Az Erasmus+ programban 2024. február 20-i határidőre benyújtott rövid futamidejű köznevelési mobilitási (KA122-SCH) pályázatok tartalmi értékelése lezárult. Örömmel értesítjük, hogy a Tempus Közalapítványkuratóriuma a felkért független szakértők szakmai értékelése alapján intézményük 2024-1-HU01-KA122-SCH-000199732 számú Néphagyományőrzés a művészetek eszközeivel című pályázatát támogatásra elfogadta. Megítélt támogatás maximális összege. 13560 euró. Összes megítélt résztvevőkísérő személyek nélkül: 10 fő.
SZAKMAI LÁTOGATÁS NAGYTÁRKÁNYBAN
Hagyományőrzés a művészetek eszközeivel” című sikeres Erasmus pályázatnak köszönhetően a Gönci Barackvirág Művészeti Modellóvoda pedagógusai többnapos szakmai látogatást tettek a felvidéki Nagytárkányi Varázskapu Óvodába. Mivel az Óvodai Nevelés a Művészetek Eszközeivel (ONME) című programmal dolgozunk már több, mint 20 éve, modellóvodaként feladatunk szakmai munkánkat terjeszteni, népszerűsíteni. Az intézményünket és az OMNE programot bemutató filmen keresztül ismertettünk meg a fogadó intézménnyel. A tartalmas beszélgetéseket mélyítette, hogy az általunk ajándékba vitt ONME Programot is tanulmányozhatták, átlapozhatták a kolléganők. A szeretettel fogadó intézmény dolgozóival tartalmas napokat tölthettünk együtt, és dúsíthattuk nevelőmunkánk, környezettudatosság, digitális kompetencia, nemzeti identitástudat területeivel kapcsolatos tapasztalatainkat. Gyönyörű népdalokat énekeltünk együtt, a Borsi Rákóczi kastélyban közösen eltöltött nap, a kiállítás hangulatos megtekintése és a virtuális valóság mellett közös ebéd és szabaduló szoba alkalmas volt a csapatépítésre is. A szakmai látogatás céljai között szerepelt a település több évtizedes rendezvényén való részvétel, a XII. Liba galiba és Kézműves vásáron való óvodások és más előadók műsorának megtekintése, népi mesterségek megismerése, kézműves ajándékok készítése- vásárlása. Csodálatosak voltak a régi viseleteket magukra öltött nagytárkányi óvodás gyermekek, akik műsorukkal is a hagyományt éltették. A vásáron gyümölcsfát vásároltunk, amelyet az itthoni gyermekeinkkel elültettünk óvodánk kertjébe. A szakmai látogatás fénypontja mégis a Testvéróvodai kapcsolat létesítése volt, amelyet igazán ünnepélyes keretek között kötöttünk meg. Szeretnénk testvéróvodánkkal hosszú, tartalmas kapcsolatot építeni, online és személyes találkozásokat, programokat szervezni velük, ami által szélesíthetjük nemzetközi kapcsolatainkat, népszerűsíthetjük magyar- gönci -és ONME értékeinket. Projektünk ezzel nem ért véget, folytatása márciusban a terveink szerint Erdélyben Farkaslaka és Kézdiszentlélek óvodáinak látogatásával fog beteljesedni.
SZAKMAI LÁTOGATÁS FARKASLAKÁRA ÉS KÉZDISZENTLÉLEKRE
„Néphagyományőrzés a Művészetek eszközeivel” című nyertes Erasmus pályázatnak köszönhetően óvodánk nevelőtestületének lehetősége adódott egy Erdélyi utazás megvalósítására. Több napos szakami látogatást tettünk Farkaslakán a Tündérkert Napköziotthonban és a Kézdiszentléleki Pitypang Óvodában. A projekt célja többrétű. Több apró célból kerekedik ki az elérendő nagy cél: „A művészeti program hagyományőrző értékeinek gazdagítása, népszerűsítése, a határon túli kapcsolatok által szerzett módszertani kultúrával kapcsolatos jó gyakorlat átvételével.” A testvértelepülési kapcsolatok erősítéseként, testvéróvodai szerződést kötöttünk a Kézdiszentléleki Pitypang Óvodával. Ez a kapcsolat lehetőséget nyújtott arra, hogy megismerjük a határon túli magyarok mindennapjait, szokásait, kultúráját, valamint az általuk használt pedagógiai módszereket. A projekt kiválóan biztosítja szakami tovább fejlődésünket. Jövőbeli céljaink közé tartozik a testvéróvodai kapcsolatok ápolása. A farkaslakai óvodában látott néptánc bemutató alkalmával gazdagodott módszertani kultúránk, melyet a tehetséggondozási munkánk során tudunk kamatoztatni. A kézdiszentléleki óvodával több hasonlóságot véltünk felfedezni, többek között a sokoldalú ismeretátadás módszertanát és a tiszta forrásból való anyag merítését. Új innovációs technikákat mutattak be nekünk, melynek elemeit munkánk során szívesen alkalmazunk a jövőben. Köszönjük a szíves, szeretetteljes fogadtatást mindkét óvodának! Kívánjuk a kapcsolatunk hosszantartó virágzását!
NÉPI MESTERSÉGEK SZÉKELYFÖLDÖN
Az Erasmus pályázat keretében, környezetünk fenntarthatósága szempontjából fontos népi mesterségek fennmaradását volt lehetőségünk megismerni Székelyföldön. A gyapjúfeldolgozás folyamatát a Mózes Gyapjúfeldolgozó Manufaktúrában mutatták be nekünk. A lenyírt gyapjút a fenntarthatóság jegyében vegyszer nélkül mossák, centrifugálják és szárítják, ezután természetes anyagokkal megfestik. Ezt a festett gyapjút megtépik, kártolják, attól függően sodorják, hogy mit fognak készíteni belőle. Így lehet szőni szőnyeget, ruhaanyagot és kötni zoknikat mellényeket. Csodálatos élmény volt a lenyírt gyapjú megtapintásától végig kísérni a rengeteg munkával járó folyamatot, amit a gazdák szívvel lélekkel csinálnak, és a megérdemelt végtermékben, a kész szőttesekben gyönyörködni.
A másik feldolgozási módszer a nemezelés. Vízzel, szappannal nyomkodással a gyapjút, az így keletkezett nemez fali szőnyegeknek, jurták befedésére alkalmas. Ezt a technikát próbálhattuk ki Kovács Túri Emesével, népi iparművésznél, aki beavatott minket a munkafolyamatok szépségeibe. Alkotásunk több órát vett igénybe, de rendkívül hangulatosan telt az idő. Szeretettel gratulálunk művészi alkotásaihoz és köszönjük a lehetőséget, a mezőségi népzenét, a házi csokoládét, a gyógyteát és a csíkborzsovai almát! Nemezelt ülőpárnákat készítettünk, melyeket az Ovigalériában kiállítottunk. Megtisztelő volt tőle tanulni! Ott szerzett szakmai ismereteinket a Varázsceruza tehetségműhelyben a gyermekekkel való közös alkotás folyamán kamatoztatják a műhelyvezetők.
Fa megmunkálás: Az ügyes székely emberek a fából mindent el tudtak készíteni, ami az élethez szükséges, Leglátványosabb a székely kapu, amibe organikus virágmintákat véstek rá, valamint a tulajdonos nevét és az elkészítés évszámát. Emellett bútorokat is készítettek, amit szintén organikus virágmintákkal festettek. Bútorfestéssel Esztelneken találkoztunk a szállásunkon, a polgármester felesége csodaszép alkotásaiban, mintáiban gyönyörködhettünk.
Fazekasság: Olyan területeken, ahol a föld alkalmatlan földműveléshez, viszont agyagozáshoz megfelelő korongozással kerámiákat készítenek, dísz és használati tárgyakhoz, Korondon ezt láthattuk Józsa János iparművész családi manufaktúrájában, ahonnan az óvodánk szépítésére vásárolhattunk is a gyönyörű alkotásokból.
Taplászás: Az erdőkben összegyűjtött fa vagy taplógombát tisztítják, főzik, szeletelik, nyújtják és az így előkészített anyagból táskákat, kalapokat, szemüvegtörlőket egyéb használati tárgyakat készítenek. A taplógombából készített használati eszközök sokaságát ismerhettük meg Korondon, melyekből vásároltunk is. Mindezeket filmen, fotókon, illetve a technikát bemutatva ismertetjük az itthon maradt kolléganőkkel, óvodás gyermekeinkkel.
A másik feldolgozási módszer a nemezelés. Vízzel, szappannal nyomkodással a gyapjút, az így keletkezett nemez fali szőnyegeknek, jurták befedésére alkalmas. Ezt a technikát próbálhattuk ki Kovács Túri Emesével, népi iparművésznél, aki beavatott minket a munkafolyamatok szépségeibe. Alkotásunk több órát vett igénybe, de rendkívül hangulatosan telt az idő. Szeretettel gratulálunk művészi alkotásaihoz és köszönjük a lehetőséget, a mezőségi népzenét, a házi csokoládét, a gyógyteát és a csíkborzsovai almát! Nemezelt ülőpárnákat készítettünk, melyeket az Ovigalériában kiállítottunk. Megtisztelő volt tőle tanulni! Ott szerzett szakmai ismereteinket a Varázsceruza tehetségműhelyben a gyermekekkel való közös alkotás folyamán kamatoztatják a műhelyvezetők.
Fa megmunkálás: Az ügyes székely emberek a fából mindent el tudtak készíteni, ami az élethez szükséges, Leglátványosabb a székely kapu, amibe organikus virágmintákat véstek rá, valamint a tulajdonos nevét és az elkészítés évszámát. Emellett bútorokat is készítettek, amit szintén organikus virágmintákkal festettek. Bútorfestéssel Esztelneken találkoztunk a szállásunkon, a polgármester felesége csodaszép alkotásaiban, mintáiban gyönyörködhettünk.
Fazekasság: Olyan területeken, ahol a föld alkalmatlan földműveléshez, viszont agyagozáshoz megfelelő korongozással kerámiákat készítenek, dísz és használati tárgyakhoz, Korondon ezt láthattuk Józsa János iparművész családi manufaktúrájában, ahonnan az óvodánk szépítésére vásárolhattunk is a gyönyörű alkotásokból.
Taplászás: Az erdőkben összegyűjtött fa vagy taplógombát tisztítják, főzik, szeletelik, nyújtják és az így előkészített anyagból táskákat, kalapokat, szemüvegtörlőket egyéb használati tárgyakat készítenek. A taplógombából készített használati eszközök sokaságát ismerhettük meg Korondon, melyekből vásároltunk is. Mindezeket filmen, fotókon, illetve a technikát bemutatva ismertetjük az itthon maradt kolléganőkkel, óvodás gyermekeinkkel.
NEMZETI ÜNNEP KÉZDISZENTLÉLEKEN ÉS KÉZDIVÁSÁRHELYEN
„Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!...”
A Gönci Barackvirág Óvoda közössége szakmai látogatást tett a Kézdiszentléleki Pitypang Óvodába. Útközben tiszteletünket fejeztük ki a Nyergestetői Emlékműnél, ahol a gönci kopjafákra nemzeti színű szalagot tűztünk.
Hálásan köszönjük Balogh Tibor Kézdiszentlélek polgármesterének és Bartók- Enikő Máriának, hogy együtt ünnepelhettük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékét! Utunk célja az erdélyi testvértelepülésünkön élő Pitypang Óvoda nevelőmunkájának megismerése volt egy sikeres Erasmus pályázatnak köszönhetően. Munkájukhoz gratulálunk, és további eredményeket, sikereket kívánunk!
Megismerkedésünk után felemelő érzés volt számunkra, hogy részesei lehettünk a közös ünnep méltó megünneplésének.
Köszönjük Bocskor Lászlónak Kovászna megye képviselőjének a Nagybaconi Közbirtokosság bemutatását, szeretetteljes vendéglátását, az ajándékokat, és hogy szervezése által felemelő és megható élménnyel gazdagodhattunk. Március 14- én azon a helyen, ahol Gábor Áron rézágyúját öntötték, a Bodvaji vaskohó műemlékének koszorúzásán és ünnepi műsorán élhettünk meg a múltat tisztelő, megható pillanatokat.
Március 15-én reggeltől figyeltük a környező faluban élőket, ahogyan gyülekeztek székely viseletükben a lovon, vagy szekéren ülve.
Férfiak, nők, gyermekek együtt a magyar nemzeti színű és a székely zászlóval, kokárdákkal, szalagokkal díszített lóháton, vagy szekerekkel felvonulva indulnak Kézdivásárhelyre a környező településekről is. Csodálatos énekszóval, katonadalokat- indulókat együtt énekelve értünk a városba, ahol hatalmas tömeg várta a bevonulást. Így érkeztünk mi is Gábor Áron szobra elé, aki előtt tisztelegve gombóccal a torkunkban hallgattuk az ünnepi kulturális műsort. Délután koszorúzáson vettünk részt a Kézdiszentléleki emlékműnél, ezután pedig a Kézdiszentléleki Apor István Gimnázium tanulói, a nyugdíjas klub tagjai és a helyi zenészek színvonalas műsorral kápráztatták el a közönséget. Az ott töltött rövid időszak alatt a szeretetteljes fogadtatás által mély szakmai és személyes kapcsolatok születtek, melyet ápolni szeretnénk a jövőben. Megismerkedtünk sok értékes emberrel, akiket alkalom adtán szeretettel várunk intézményünkbe!
„Isten, áldd meg a magyart!”
A Gönci Barackvirág Óvoda közössége szakmai látogatást tett a Kézdiszentléleki Pitypang Óvodába. Útközben tiszteletünket fejeztük ki a Nyergestetői Emlékműnél, ahol a gönci kopjafákra nemzeti színű szalagot tűztünk.
Hálásan köszönjük Balogh Tibor Kézdiszentlélek polgármesterének és Bartók- Enikő Máriának, hogy együtt ünnepelhettük az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékét! Utunk célja az erdélyi testvértelepülésünkön élő Pitypang Óvoda nevelőmunkájának megismerése volt egy sikeres Erasmus pályázatnak köszönhetően. Munkájukhoz gratulálunk, és további eredményeket, sikereket kívánunk!
Megismerkedésünk után felemelő érzés volt számunkra, hogy részesei lehettünk a közös ünnep méltó megünneplésének.
Köszönjük Bocskor Lászlónak Kovászna megye képviselőjének a Nagybaconi Közbirtokosság bemutatását, szeretetteljes vendéglátását, az ajándékokat, és hogy szervezése által felemelő és megható élménnyel gazdagodhattunk. Március 14- én azon a helyen, ahol Gábor Áron rézágyúját öntötték, a Bodvaji vaskohó műemlékének koszorúzásán és ünnepi műsorán élhettünk meg a múltat tisztelő, megható pillanatokat.
Március 15-én reggeltől figyeltük a környező faluban élőket, ahogyan gyülekeztek székely viseletükben a lovon, vagy szekéren ülve.
Férfiak, nők, gyermekek együtt a magyar nemzeti színű és a székely zászlóval, kokárdákkal, szalagokkal díszített lóháton, vagy szekerekkel felvonulva indulnak Kézdivásárhelyre a környező településekről is. Csodálatos énekszóval, katonadalokat- indulókat együtt énekelve értünk a városba, ahol hatalmas tömeg várta a bevonulást. Így érkeztünk mi is Gábor Áron szobra elé, aki előtt tisztelegve gombóccal a torkunkban hallgattuk az ünnepi kulturális műsort. Délután koszorúzáson vettünk részt a Kézdiszentléleki emlékműnél, ezután pedig a Kézdiszentléleki Apor István Gimnázium tanulói, a nyugdíjas klub tagjai és a helyi zenészek színvonalas műsorral kápráztatták el a közönséget. Az ott töltött rövid időszak alatt a szeretetteljes fogadtatás által mély szakmai és személyes kapcsolatok születtek, melyet ápolni szeretnénk a jövőben. Megismerkedtünk sok értékes emberrel, akiket alkalom adtán szeretettel várunk intézményünkbe!
„Isten, áldd meg a magyart!”
NEVEZETESSÉGEK ERDÉLYBEN
„Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahova született.”
/Tamási Áron/
Erdélyi utunk során természeti szépségekben és szellemiekben egyaránt gazdag településeket ismertünk meg. A székely mese és mondavilág központjában elsőként a Maros megyei Szovátára vitt az utunk, ahol a már tavaszodó természet szépségei mellett megtekintettük a régi villákat, Ortodox templomokat is. A sóvidék központja híres üdülőváros, itt található a sósvizéről, és annak gyógyhatásáról ismert Medve tó, s a mellette elhelyezkedő kisebb tavak is, (Mogyorósi tó, Piroska tó…) melyek sótartalma olyan magas, hogy fenntartja a felszínen a fürdőzőket. Körbejárva megcsodáltuk a kiterített medvebőrre hasonlító Medve tavat.
Korond felé vitt az utunk, mely a sóvidék egyik legismertebb települése. Hírnevét előbb gyógyfürdőjéről, majd fazekasságának köszönheti. Józsa János híres keramikus mester kiállítását, szebbnél szebb dísz-és használati tárgyait csodálhattuk meg, melyek óvodánk csoportjait is díszítik.
Farkaslaki sétánk során megtekintettük az 1842-48 között épült, Római katolikus templomot, melynek védőszentje Nepomuki Szent János. A templom freskói aradi festőtestvérek műve.
Az esős idő ellenére, sikerült feljutnunk a Jézus szíve kilátóhoz (Fényt hozó Krisztus), mely Zavaracki Walter szobrászművész tervei alapján készült 22 m magas műalkotás, Farkaslaka, Székelyszentlélek, és Bogárfalva határában lévő 958 m magas Gordon tetőn. A bátrabbak közülünk felmentek csigalépcsőn a szobor fejrészébe, ahonnan megcsodálhatták hegyeivel csipkézett Hargitai tájat.
„Ahol, akárhol, akárki imádkozik, az a hely a templom.” /Fodor Ákos/
A késő esti órákban értünk Énlakára, ahol a 83 éves helyi lakos, Koronka Lilla néni fogadott minket abban az eldugott kis falucskában, amely unitárius temploma által ma méltán lett a világörökség része. A kőfallal körülvett templom a 15. sz-ban épült. Felbecsülhetetlenül nagy kulturtörténeti érték a hely. Virágdíszes kazettás myennyezetét 1668-ban Szász András asztalos, és Muzsnai dakó György festő készítette. A székely rovásírás egyik legismertebb emlékét, a festett mennyezeti kazettáin olvashattuk: „Egy az Isten”. Lilla néni a templom története mellett, ízes beszéddel, szépen mesélt nekünk a megéltekrők, életbölcsességekről, múltról és jövőről, azokról az időkről amikor még volt élet a faluban. Versekkel, énekekkel díszített elbeszéléseben hallhattunk a régi hagyományokról, ünnepekről. Részletesen kitért a közelgő húsvéti szokásokra is. Úgy godolom, mindnyájunk számára megható és emlékezetes pillanatok voltak ezek, melyet hazaviszünk óvodánkba, gyermekeinknek. Hálánk jeléül közösen elénekeltük neki a Gönci népdalunkat, melyet könnyes szemmel hallgatott végig, és köszönt meg nekünk.
A Hargita megyei Székelyudvarhely történelmi városában tett sétánk során megtekintettük a főtér híres épületeit, a Városházát, Ferencesek templomát, a Református nagytemplomot, és a Szoborparkot. A helyi Népművészeti boltban szebbnél szebb dísz-és használati tárgyakat csodáltunk meg, megfigyeltük a hagyományos székely színekkel festett bútoprokat, öltözeteket, szövött terítőket.
Utunkon tovább haladva megcsodáltuk a székely fafaragás jellegzetes alkotásait,a Székelykapukat. A legszebb, leggazdagabban díszített példái Székelyföldön találhatók. A kapuk gyakorlati funkciójuk mellett, régen és ma is a rang, mesterségbeli tudás, és a székely identitás kifejezésére szolgálnak. A kapuk varázslatos látványa örökre megmaradnak emlékezetünkben, mely hirdeti: „Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek”
A szeles idő ellenére, sikerült feljutnunk a Kézdiszentléleken található Felső-Háromszéki Oltárhegyre, Perkőre is. (teng.fel. magassága:719 m) A magaslaton álló, s már messziről fehérlő Szent István kápolnánál aug.20-án búcsút tartanak, melyre több ezer ember látogat, s viszik tovább Szent István pédáját: „aki a válságos időben megtalálta a kiutat, a megoldást: Krisztusra, a sziklára épített házat, és hazát. Számunkra is kiút a Krisztusra alapozott élet!”
A helyiek szerint, aki ide betér, kívánhat 3 kívánságot, amely be fog teljesülni. Nem szabad elárulni a kívánságokat, de remélem titokban mindenki azt szeretné, hogy egyszer térjen még ide vissza. Mert amit itt láttunk és kaptunk nem feledjük, magunkkal hozzuk, és tovább adjuk gyermekeinknek.
Utunkon hazafelé, bepillantottunk a késő gótikus jegyeket őrző 1720-as években épült Korondi unitárius templomba, ahol épp gyülekeztek a hívek az istentszteletre. A templom nem csupán építészeti műemlék, de falai között tartották falai között mondták ki, „minden tárgy magyar nyelven taníttassék…” Megtekintettük a gyönyörűen felújított templombelsőt, mely festett szószéke, orgonája,kazettái, padjai, írásos terítői csodásan hirdetik a székelyek múltját, és jövőjét.
Utolsó megállónk az Árcsói borvízhez vezetett, melynek vizét az idelátogatók, mai napig asztali használatra, és gyógyvízként is fogyasztják gyomorpanaszokra, vízhajtónak egyaránt. A kút felújított, helyi fazekasok szebbnél szebb festett csuporjaival díszített faépítmény. Mi is hoztunk a vizéből, megkínáljuk majd az itthoniakat a közelgő Víz világnapja alkalmából.
/Tamási Áron/
Erdélyi utunk során természeti szépségekben és szellemiekben egyaránt gazdag településeket ismertünk meg. A székely mese és mondavilág központjában elsőként a Maros megyei Szovátára vitt az utunk, ahol a már tavaszodó természet szépségei mellett megtekintettük a régi villákat, Ortodox templomokat is. A sóvidék központja híres üdülőváros, itt található a sósvizéről, és annak gyógyhatásáról ismert Medve tó, s a mellette elhelyezkedő kisebb tavak is, (Mogyorósi tó, Piroska tó…) melyek sótartalma olyan magas, hogy fenntartja a felszínen a fürdőzőket. Körbejárva megcsodáltuk a kiterített medvebőrre hasonlító Medve tavat.
Korond felé vitt az utunk, mely a sóvidék egyik legismertebb települése. Hírnevét előbb gyógyfürdőjéről, majd fazekasságának köszönheti. Józsa János híres keramikus mester kiállítását, szebbnél szebb dísz-és használati tárgyait csodálhattuk meg, melyek óvodánk csoportjait is díszítik.
Farkaslaki sétánk során megtekintettük az 1842-48 között épült, Római katolikus templomot, melynek védőszentje Nepomuki Szent János. A templom freskói aradi festőtestvérek műve.
Az esős idő ellenére, sikerült feljutnunk a Jézus szíve kilátóhoz (Fényt hozó Krisztus), mely Zavaracki Walter szobrászművész tervei alapján készült 22 m magas műalkotás, Farkaslaka, Székelyszentlélek, és Bogárfalva határában lévő 958 m magas Gordon tetőn. A bátrabbak közülünk felmentek csigalépcsőn a szobor fejrészébe, ahonnan megcsodálhatták hegyeivel csipkézett Hargitai tájat.
„Ahol, akárhol, akárki imádkozik, az a hely a templom.” /Fodor Ákos/
A késő esti órákban értünk Énlakára, ahol a 83 éves helyi lakos, Koronka Lilla néni fogadott minket abban az eldugott kis falucskában, amely unitárius temploma által ma méltán lett a világörökség része. A kőfallal körülvett templom a 15. sz-ban épült. Felbecsülhetetlenül nagy kulturtörténeti érték a hely. Virágdíszes kazettás myennyezetét 1668-ban Szász András asztalos, és Muzsnai dakó György festő készítette. A székely rovásírás egyik legismertebb emlékét, a festett mennyezeti kazettáin olvashattuk: „Egy az Isten”. Lilla néni a templom története mellett, ízes beszéddel, szépen mesélt nekünk a megéltekrők, életbölcsességekről, múltról és jövőről, azokról az időkről amikor még volt élet a faluban. Versekkel, énekekkel díszített elbeszéléseben hallhattunk a régi hagyományokról, ünnepekről. Részletesen kitért a közelgő húsvéti szokásokra is. Úgy godolom, mindnyájunk számára megható és emlékezetes pillanatok voltak ezek, melyet hazaviszünk óvodánkba, gyermekeinknek. Hálánk jeléül közösen elénekeltük neki a Gönci népdalunkat, melyet könnyes szemmel hallgatott végig, és köszönt meg nekünk.
A Hargita megyei Székelyudvarhely történelmi városában tett sétánk során megtekintettük a főtér híres épületeit, a Városházát, Ferencesek templomát, a Református nagytemplomot, és a Szoborparkot. A helyi Népművészeti boltban szebbnél szebb dísz-és használati tárgyakat csodáltunk meg, megfigyeltük a hagyományos székely színekkel festett bútoprokat, öltözeteket, szövött terítőket.
Utunkon tovább haladva megcsodáltuk a székely fafaragás jellegzetes alkotásait,a Székelykapukat. A legszebb, leggazdagabban díszített példái Székelyföldön találhatók. A kapuk gyakorlati funkciójuk mellett, régen és ma is a rang, mesterségbeli tudás, és a székely identitás kifejezésére szolgálnak. A kapuk varázslatos látványa örökre megmaradnak emlékezetünkben, mely hirdeti: „Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek”
A szeles idő ellenére, sikerült feljutnunk a Kézdiszentléleken található Felső-Háromszéki Oltárhegyre, Perkőre is. (teng.fel. magassága:719 m) A magaslaton álló, s már messziről fehérlő Szent István kápolnánál aug.20-án búcsút tartanak, melyre több ezer ember látogat, s viszik tovább Szent István pédáját: „aki a válságos időben megtalálta a kiutat, a megoldást: Krisztusra, a sziklára épített házat, és hazát. Számunkra is kiút a Krisztusra alapozott élet!”
A helyiek szerint, aki ide betér, kívánhat 3 kívánságot, amely be fog teljesülni. Nem szabad elárulni a kívánságokat, de remélem titokban mindenki azt szeretné, hogy egyszer térjen még ide vissza. Mert amit itt láttunk és kaptunk nem feledjük, magunkkal hozzuk, és tovább adjuk gyermekeinknek.
Utunkon hazafelé, bepillantottunk a késő gótikus jegyeket őrző 1720-as években épült Korondi unitárius templomba, ahol épp gyülekeztek a hívek az istentszteletre. A templom nem csupán építészeti műemlék, de falai között tartották falai között mondták ki, „minden tárgy magyar nyelven taníttassék…” Megtekintettük a gyönyörűen felújított templombelsőt, mely festett szószéke, orgonája,kazettái, padjai, írásos terítői csodásan hirdetik a székelyek múltját, és jövőjét.
Utolsó megállónk az Árcsói borvízhez vezetett, melynek vizét az idelátogatók, mai napig asztali használatra, és gyógyvízként is fogyasztják gyomorpanaszokra, vízhajtónak egyaránt. A kút felújított, helyi fazekasok szebbnél szebb festett csuporjaival díszített faépítmény. Mi is hoztunk a vizéből, megkínáljuk majd az itthoniakat a közelgő Víz világnapja alkalmából.
KULTÚRA SZÉKELYFÖLDÖN
A Gönci Barackvirág Óvoda szakmai közössége nyertes Erasmus+ pályázatával Erdélybe utazhatott. Ez adott lehetőséget, hogy Farkaslakán a Tamási Áron emlékműre nemzeti színű szalagokat köthettünk fel, az író nagyságának, munkásságának tisztelete, elismerése jeléül. A helyi Tündérkert Óvodába nagy szeretettel fogadtak minket, Hadnagy Jolán óvónő szíveket melengető idegenvezetést tartott nekünk a településről, és az itt élő író, Tamási Áron munkásságáról, életéről. Megtekintettük az író szülői házát és az Ágnes- Házat, ahol mind megtudtuk az író gyakran megfordult és szívesen tartózkodott, testvére egy szobát rendezett be számára. Itt megtekinthettük az író hagyatékát, a ház korhű és eredeti berendezéseit, fényképeket róla és családtagjairól, életéről, munkásságáról, majd felkerestük az iskolát ahová járt. Ez a tartalmas délután feltöltött minket a hazaszeretet és elkötelezettség fontosságának érzésével, ami magasztos szükséglet egy ember életében. Az estét népdalok éneklésével színesítettük. Köszönjük Jolikának, hogy megismerhettünk Sóvidéki népdalokat, mint a „Pálpatakán van egy nagy almafa” címűt, amit mi a buszban is örömmel, gyakoroltunk, hogy az itthon maradott kolléganőkkel is megtaníthassuk, és az ott vásárolt almacsemete beültetése közben együtt énekelhessük.
A másik ilyen nagy és erős hazafisággal rendelkező írónk, aki Kisbaconban élt és dolgozott Benedek Elek, akinek szintén megtekinthettük, megismerhettük a házát és a munkásságát bemutató kiállítást. A könyvekből ismeretlen történeteket, eseményeket tudhattunk meg, amit az egyik leszármazottjának rokona mesélt nekünk. Az ott látott mesés könyveket, mi is ismerjük és mai napig a gyakorlatban is használjuk, mert ezeket a meséket, meséljük, dramatikus játékkal feldolgozzuk a gyermekekkel. Megtisztelő volt számunkra, ahogy vártak és fogadtak bennünket, tudván, hogy óvodapedagógusok vagyunk. Az emlékházat külön kinyitották nekünk. Ezt testvéróvodánk igazgatójának, Bartók Enikő Mária szervezésének köszönhettük. Sokkal könnyebb megérteni egy ember munkásságát és műveit, úgy, hogy részletesen megismerjük munkásságát annak körülményeit, gondolkodásmódját, a környezetet, ahol mindezeket megalkotta.
Másnap Kézdiszentlélek polgármestere meghívott minket ünnepi vacsorára, ahol mi is örvendeztettük fogadóinkat a „Gyöngyharmat a réten” című gönci népdallal, ami közben a helyi zenész hegedűn, lelkesen kísérte dalunkat.
A másik ilyen nagy és erős hazafisággal rendelkező írónk, aki Kisbaconban élt és dolgozott Benedek Elek, akinek szintén megtekinthettük, megismerhettük a házát és a munkásságát bemutató kiállítást. A könyvekből ismeretlen történeteket, eseményeket tudhattunk meg, amit az egyik leszármazottjának rokona mesélt nekünk. Az ott látott mesés könyveket, mi is ismerjük és mai napig a gyakorlatban is használjuk, mert ezeket a meséket, meséljük, dramatikus játékkal feldolgozzuk a gyermekekkel. Megtisztelő volt számunkra, ahogy vártak és fogadtak bennünket, tudván, hogy óvodapedagógusok vagyunk. Az emlékházat külön kinyitották nekünk. Ezt testvéróvodánk igazgatójának, Bartók Enikő Mária szervezésének köszönhettük. Sokkal könnyebb megérteni egy ember munkásságát és műveit, úgy, hogy részletesen megismerjük munkásságát annak körülményeit, gondolkodásmódját, a környezetet, ahol mindezeket megalkotta.
Másnap Kézdiszentlélek polgármestere meghívott minket ünnepi vacsorára, ahol mi is örvendeztettük fogadóinkat a „Gyöngyharmat a réten” című gönci népdallal, ami közben a helyi zenész hegedűn, lelkesen kísérte dalunkat.
